Tudatszintek és érzelmi oldás – hogyan segíthet a One Brain kineziológia a tudatosság fejlődésében?
Miért reagálunk ugyanarra a helyzetre másképp?
Miért van az, hogy ugyanarra az élethelyzetre két ember teljesen eltérően reagál?
Míg valaki egy kihívásban lehetőséget lát, más szorongani kezd. Van, aki egy konfliktusban a megoldást keresi, más pedig tehetetlennek vagy dühösnek érzi magát.
Gyakran azt gondoljuk, hogy a különbséget a körülmények okozzák. Pedig sokszor nem az események, hanem a mögöttük működő tudatállapotaink határozzák meg, hogyan éljük meg a világot.
A tudatszintek mint belső nézőpontok
David R. Hawkins tudatszint-modellje szerint életünk minőségét jelentősen befolyásolja, hogy milyen érzelmi és tudati állapotból működünk.
A félelem, a bűntudat, a harag vagy az önbizalomhiány egészen más valóságot mutat számunkra, mint az elfogadás, a bizalom vagy a szeretet.
Nem feltétlenül a világ változik körülöttünk. Sokszor az változik, ahogyan a világot látjuk.
A kérdés azonban az, hogy mi határozza meg ezeket a tudatállapotokat.
A múlt érzelmi lenyomatai
Kineziológusként azt tapasztalom, hogy a válasz sokszor a múltunkban keresendő.
Mindannyiunk életében vannak olyan események, amelyek érzelmi nyomot hagynak bennünk. Egy gyermekkori kritika, egy kudarcélmény, egy veszteség vagy akár egy ismétlődő családi minta hosszú időn keresztül befolyásolhatja azt, hogyan gondolkodunk önmagunkról és a világról.
Ezek az érzelmi lenyomatok gyakran tudattalanul működnek. Nem feltétlenül emlékszünk rájuk, mégis hatással lehetnek a döntéseinkre, kapcsolatainkra, önbizalmunkra és arra is, hogyan reagálunk a mindennapi helyzetekre.
Amikor nem a jelenre reagálunk
Ha egy korábbi sérülés miatt folyamatosan attól tartunk, hogy elutasítanak bennünket, könnyen a félelem vagy a bizonytalanság állapotából működünk.
Ha régi sérelmeket hordozunk magunkban, gyakrabban jelenhet meg a harag vagy a sértettség.
Ilyenkor nem feltétlenül a jelenlegi helyzetre reagálunk, hanem egy múltbeli érzelmi tapasztalat szűrőjén keresztül érzékeljük a valóságot.
Éppen ezért a tudatosság fejlődése nem csupán pozitív gondolkodás kérdése.
Miért nem elég "másképp gondolkodni"?
Sokan próbálnak tudatosan pozitívabban gondolkodni vagy másképp reagálni bizonyos helyzetekben.
Ez önmagában hasznos lehet, de amíg a mögöttes érzelmi stresszek aktívak maradnak, ugyanazok a reakciók újra és újra megjelenhetnek.
Olyan ez, mintha a fa leveleit metszenénk, miközben a gyökér változatlan marad.
A tartós változáshoz gyakran a mélyebb érzelmi minták felismerésére és oldására van szükség.
Hogyan kapcsolódik ehhez a One Brain kineziológia?
A One Brain kineziológia célja, hogy segítsen feltárni azokat az érzelmi blokkokat, tudattalan stresszeket és korlátozó hitrendszereket, amelyek akadályozzák a szabad választást.
Nem azért dolgozunk, hogy valaki "jobb" vagy "fejlettebb" emberré váljon.
Sokkal inkább azért, hogy egyre kevésbé a múltbeli sérülések és egyre inkább a jelen tudatos megélése irányítsa az életét.
A bátorság mint fordulópont
Hawkins modelljében a Bátorság szintje jelenti azt a fordulópontot, ahol az ember kilép az áldozatszerepből, és elkezdi felismerni saját lehetőségeit.
Sokszor a kineziológiai folyamatban is ezt látom.
Ahogy a kliens rálát saját mintáira, és oldódnak a mögöttük álló érzelmi terhek, egyre nagyobb belső szabadságot él meg.
Nem azért, mert megváltozik a világ körülötte, hanem mert megváltozik a viszonya önmagához és a helyzeteihez
A tudatszint-emelkedés mint természetes következmény
A magasabb tudatosság nem egy elérendő cél, hanem természetes következmény.
Amikor kevesebb félelmet, önvádat, sértettséget vagy korlátozó hitet hordozunk magunkban, könnyebben jelenik meg a bizalom, az elfogadás, az együttérzés és a belső béke.
Nem azért, mert ezeket erőltetjük, hanem mert egyre kevesebb akadály választ el bennünket tőlük.
Összegzés
Számomra ezért kapcsolódik olyan szépen össze David R. Hawkins tudatszint-modellje és a One Brain kineziológia szemlélete.
Az egyik egy térkép, amely segít megérteni, honnan működünk. A másik pedig egy olyan önismereti eszköz, amely támogatást nyújthat ahhoz, hogy elengedjük mindazt, ami már nem szolgál bennünket.
A tudatosság fejlődése végső soron nem arról szól, hogy valaki mássá váljunk. Sokkal inkább arról, hogy egyre közelebb kerüljünk ahhoz, akik valójában vagyunk.